Az én történetem

Dóri

„Ennek köszönhetem, hogy még élek…”

dori

2013 egy szörnyen csúnya októberi napján, nem sokkal a 32. születésnapom előtt teljesen véletlenül derült ki, hogy mellrákom van. Aztán egy héttel később, hogy már több áttéte is van a tüdőmben és a májamban. Ez már négyes stádium, amiből azt mondják nem szoktak meggyógyulni. Nem is én lettem volna… Azt hiszem, mondhatom, hogy minden rosszban van valami jó. Már évek óta rákbetegekkel foglalkozom egy alapítványnál, ráadásul egy elég kegyetlen fajtával, vastagbélrákkal. Nem estem pánikba, sőt, talán sokak számára érthetetlen nyugalommal vettem az egészet, hiszen pontosan tudtam mivel járhat a rák és annak különböző stádiumai. Annak alapján, amit addig megtanultam saját rendszert állítottam össze magamnak, aminek alapja a jól gondolkodás, a felkészülés azokra, amik történni fognak velem, és a bizalom az orvosaimban. Ennek köszönhetem, hogy még élek. Persze nem mondom, hogy könnyű, de meg lehet könnyíteni, csak egy kis akaraterőre van szükség. És higgyétek el, megéri mindent megtenni a gyógyulásért, és azért, hogy a gyógyuláshoz vezető út ne életed legszörnyűbb időszaka legyen. Nekem nem az volt. Nekem minden, ami történt az életemet jelentette, és hálás voltam minden gyógyszerért és minden szúrásért, vágásért. A diagnózis óta eltelt két év, és én még mindig élek. Azt mondják talán sikerült az összeset megölnünk, és talán meg is gyógyulhatok. Nem tudom, nekem csak egy számít, hogy még itt vagyok, és van időm. A többi részletkérdés.

Meséld el Te is!

Megosztanád te is a történeted?

Mondd ki, írd le, gyógyulj és gyógyíts!

Meséld el min mentél keresztül! Mit éreztél, hogyan gondolkodtál a betegséggel való küzdelem közben! Meríts erőt más történetéből, érezni fogod, hogy nem vagy egyedül!

Kapcsolódó bejegyzések és fórum témák