Az én történetem

Gabi

ÉLNI ÉS NEM FÉLNI

 

IMG_0068

2010 óta érzetem a jobb mellemben valami furcsa érzést. Mindig volt egy kis égő, fájó, bizsergő érzés. Aztán 2012 nyarán már külső elváltozások is bizonyították számomra, hogy valami baj van.

Az orvos elküldött MR vizsgálatra, amit három hónap várakozás előzött meg… aztán 2012. szeptember 28-án közölték a diagnózist ( amit már tudtam ). Az események felpörögtek, szövettani eredmény után onkológusom segített keresni sebészt, hiszen eddig nem volt szükségem szülész-nőgyógyászon kívül más orvosra.. egy fantasztikus sebész keze alá kerültem, és megtörtént a műtét. Budapesten, a Bajcsy kórházban műtöttek, az egész betegségem alatt is itt kaptam a kezeléseket, az ellátást is.

Hihetetlen erők szabadultak fel bennem, a lelkem megkönnyebbült, hogy a beteg “részem”-től megszabadultam…. igen, beleegyeztem, hogy levegyék a mellem, mert élni akartam, és nem akartam azzal foglalkozni, hogy esetleg ott marad valami rossz dolog…tudtam, hogy még sok minden áll előttem a kezeléseket illetően, de úgy tekintettem a jövőre, hogy ez is egy megoldandó probléma.

Eszembe sem jutott az, hogy vége az életemnek.

Hat kemoterápiás kezelést írtak ki a részemre. Tudtam, hogy borzasztó lesz.. hallottam, olvastam.. de sajnos minden képzeletemet felülmúlta a tapasztalás..Az első alkalommal rettegtem… annyira féltem, hogy azt elmondani sem tudom.. Emlékszem, ott ültem a folyóson, elképzelni sem tudtam, hogy mi fog velem történni.. Aztán behívtak, szép tágas szoba, öt-hat kényelmes ágy, mellettük az infúziós állványok… és elkezdődött.. Emlékszem, amikor bekötötték az első kis üveget, abban volt a hányáscsillapító… aztán jött a PIROS … és csak néztem.. és az agyam üvöltött : MÉREGMÉREGMÉREG és csak ott ültem, folytak a könnyeim.. azt az érzést sosem fogom elfelejteni..

Az első alkalom után öt napig voltam magam árnyéka, elkezdődött a hányás, hasmenés, pocsék vérkép, fehérvérsejtszám növelő injekciók adása magamnak, a második kezelés után jött a hajhullás. Karácsony előtt egy héttel megkértem a kilenc éves kicsi lánykámat, hogy vágja le a hajam ollóval, a 16 éves fiam meg segített a nullás géppel. Igyekeztem a lehető legjobbat kihozni a helyzetből,,

Figyeltem, hogy a gyerekeimet ne sokkoljam, de láttak mindent, látták amikor négykézláb másztam ki a wc-re mert annyira legyengültem a sok hányástól, látták, hogy mennyit sírtam, de ahogy jobban lettem már elmentem dolgozni, gondoskodtam róluk… ez hatalmas erőt adott..

Onnantól kezdve kendőket hordtam. Amikor kezelésre mentem felvettem a fekete, halálfejes-kalózos kendőt, mert hát HA HARC HÁT LEGYEN HARD, amikor eltelt egy hét, és már jobban voltam, jöhetett  a lányomtól kapott kék, lovas, patkós kendő, és volt egy fekete és egy sötétkék is – alkalmakra .

Ugyan volt parókám, de amikor azt felvettem és a tükörbe néztem, azt érzetem, hogyha hordanám azzal elbújnék a betegség elől, és én szembe akartam nézni, felvenni az elém dobott kesztyűt 🙂

A harmadik kezelés volt a mélypont, mind lelkileg, mind fizikailag. Allergiás reakciók sokasága, két heti hányás, nyálkahártya irritáció,  orrvérzés, bőrsebesedés… Itt kerültem lelkileg is padlóra…

De valami belső erő előjött, és újra talpra álltam. Öt hónap alatt húsz kilótól “szabadultam” meg.. és fantasztikusan nézek ki a régi önmagamhoz képest, még így fél mellel is. SOHA nem éreztem  ennyire nőnek magam, mint  mióta átestem ezen az egész őrületen 🙂

Aztán jött a 25 sugár. Nagyon nehezen kezdtem neki, de azt is végig csináltam.. mindezek alatt FANTASZTIKUS EMBEREKKEL –  csupa nagybetűvel- NŐKKEL találkoztam.

A kemoterápia alatt egy 5 fős csapatot sikerült “életre” hívnunk. Sosem felejtem el ŐKET. Nélkülük nem bírtam volna ki azokat az órákat, amikor azok a mérgek folytak belénk 🙂 Drukkoltunk egymásnak, keresztbe szorított újjal, hogy harmadszorra már sikerüljön bekötni azt a fránya tűt, aztán amikor valamelyikünk rosszul lett, akkor nem győztünk vidám történetekkel traktálni egymást, csakhogy eltereljük a figyelmet a rosszról.. Nagyon ritkán beszéltünk negatív dolgokról, nem tudatosan.

.A  mi csapatunk élni akart, és ennek adtunk hangot… Rengeteget nevettünk, egymást szárnyaltuk túl, hogy kinek milyen mellékhatása volt, kitől hányadszorra sikerült vért venni, na és persze az vitte a pálmát akitől a legkülönlegesebb helyről 🙂 Hiszem, hogy a vidámság optimizmust szül, enélkül pedig nincs gyógyulás, semmilyen betegségből 🙂 MOSOLYMOSOLY mindig, minden helyzetben…

Ugyanilyen jó hangulat uralkodott a sugárterápia alatt is. Ott már többféle sorstárssal találkoztam, de a jókedvemet vittem magammal, és azt tapasztaltam, hogy gyűltek körém, ami rettentő jó volt nekem is és nekik is 🙂 Szerencsés vagyok, mert a sugár alatt a bőrömnek semmi baja nem lett,és még nagyon kenegetnem sem kellett.. 

Tudom,hogy ez nagyon furcsán hangzik, de az elmúlt évem egyetlen percét sem cserélném el senkivel. 

Ez a betegség gyökeresen megváltoztatott. Igen, régen én is ha ezt olvastam, vagy hallottam valakitől, csak megvontam a vállam : ugyan már, üres frázisok. DE TÉNYLEG így van.

Minden átértékelődött.
Hálás vagyok a sorsnak, Istennek, a véletlennek, az életnek, bárhogy is hívjuk, hogy szembe kellett néznem ezzel az egésszel.

Úgy érzem,hogy nem véletlen az amin keresztül mentem. Abban is maximálisan hiszek,hogy az sem véletlen,hogy miért épp mellrákom lett. Hiszek abban, hogy a rák főként lelki eredetű betegség. Nekem mindig is problémám volt a nőiességem kifejezésével.. a párkapcsolatomban is inkább én voltam a domináns fél. Nem tudtam NŐ lenni.. és ezért kaptam egy ilyen hatalmas pofont, hogy pont a mellemtől kellett megválnom, attól a részemtől, ami a nőiességemet hivatott jelezni.. és mindezek ellenére NŐŐŐŐŐŐŐ vagyok, öltözködöm, sminkelek, sugárzom az energiát és ÉLVEZEM azt,ha valaki bókol, és ELHISZEM hogy szép az élet 🙂

Kaptam egy új esélyt arra,hogy JÓL éljem az életem, ne legyek megalkuvó, és csakis olyan dolgokat és úgy csináljak, ami NEKEM jó. A gyerekeimet is erre nevelem.  És ha ez kellet hozzá, hát köszönöm 🙂 

Az utolsó sugárkezelés után, azért, hogy sose felejtsem el azt amin keresztül mentem a bal csuklómra készítettem egy kék színű pillangó tetoválást.. Sosem volt tetoválásom, de ezt meg kellett tennem.. A pillangó nekem azt jelképezi,hogy újjá születtem.. és mivel ott van, ahová kaptam a kemoterápiát, így akárhányszor ránézek, elmosolyodom és elégedett vagyok.. MEGCSINÁLTAM….: KÖSZÖNÖM

Hát röviden ez az én történetem, hosszabban nagyon hosszú lenne 🙂

 

Hozzászólás

Meséld el Te is!

Megosztanád te is a történeted?

Mondd ki, írd le, gyógyulj és gyógyíts!

Meséld el min mentél keresztül! Mit éreztél, hogyan gondolkodtál a betegséggel való küzdelem közben! Meríts erőt más történetéből, érezni fogod, hogy nem vagy egyedül!

Kapcsolódó bejegyzések és fórum témák