A rákbetegség sokszor lebénítja az embert, és ha engedjük, teljesen maga alá tud gyűrni. Íme, néhány egyszerű tanács, amik segíthetnek, hogy könnyebben vészeld át ezt az időszakot.

 

A kemoterápiára mindig fel kell készülni!

Előszöris lelkileg. Sokan abba a hibába esnek, hogy a gyógyszerekre méregként gondolnak. És ha még az is, akkor sem szabad ezt így elraktároznunk a fejünkben, mert sajnos, amit mondunk, és gondolunk, bizony hatással vannak az egész szervezetünkre. Ha tehát méregként beszélek a kezelésről, a testem ellenkezni fog, hiszen teljesen természetellenes, hogy önszántamból megmérgezem magam. Inkább gondoljunk rá úgy, mint egy kellemetlenségre, amire szükségünk van, hogy meggyógyuljunk. Mondogasd, hogy a kemoterápia jó, mert elpusztítja benned azt, ami nem oda való. Mindig próbálj pozitívan gondolni a kezelésekre, ne rossz érzésekkel menj oda, hanem azzal a határozott céllal, hogy te meggyógyulsz, és ehhez kell ez a sok macera.

 

Amit lehet, előzz meg!

Vannak a kezeléseknek olyan mellékhatásaik, amiket meg lehet előzni, vagy ha megjelennek, akkor enyhíteni lehet őket. Ilyen például a hányinger és a hányás, főleg. Először is már a kezelés előtt írass fel magadnak mindent, amire szükséged lehet, gondolom itt a hányás csillapítóra, hogy azonnal kéznél legyen. Megelőzésre kifejlesztettek egy nagyon undorító, de annál jobb gyógyszerszerűséget, a glutamint. Ez egy védőréteget képez a gyomorban és a belekben, így a gyógyszerek nem tudják károsítani a nyálkahártyát, tehát ezek a mellékhatások nagy eséllyel elkerülnek majd. Érdemes kezelések előtt két napig, és utána két napig inni, hogy minden rendben legyen.  Ha mégsem sikerül a megelőzés, akkor mindenképpen legyen otthon izotóniás ital, (nem energia, hanem sportital) ami nagyon gyorsan tudja pótolni az elvesztett ásványi anyagokat. Aztán előfordulhat még, hogy a száj nyálkahártyája és a nyelv kisebesedik, ami nagyon tud fájni. egyrészt erre is jó a glutamin, ha kicsit a szádban tartod, másrészt érdemes a kezelések előtt napokkal elkezdeni például gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő készítményekkel kenegetni, és kamillával vagy körömvirággal öblögetni. Sokszor.

 

Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés!

A rákbetegnek szüksége van megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagnak, hogy a szervezet felvehesse a harcot a betegség ellen. Tehát soha ne diétázz és méregteleníts a kezelések előtt és alatt, ezek ugyanis plusz megterhelést jelentenek az am úgyis bajban lévő szervezetnek, ráadásul bizonyos tápanyagok megvonásával nem hogy nem segíted, de még hátráltatod is a gyógyulás folyamatát. A beteg testnek fehérje és kalóriadús táplálkozásra van szüksége, hiszen ezek adják az energiát a sejtjeinknek. Persze előfordul, hogy valaki nem tud enni. ennek oka lehet, a félelem a hányástól, a száj kisebesedése, vagy a rossz íz megjelenése, de csak simán a betegség is. Ilyenkor az a legjobb, ha kis adagokban, naponta többször eszünk vagy iszunk olyat, ami nagyon tápláló. Mindig azt tartsuk szem előtt, hogy mi a jó a testünknek. Ha valami jólesik azt együk meg, ki tudja mikor lesz iylen megint.

És egy másik okból is nagyon fontos a megfelelő táplálkozás. Ha ugyanis a daganatos betegnél fogyás indul el, azt bizonyos súlyvesztés után már nem lehet megállítani, ami a beteg gyors állapotromlásához és a gyógyulás lassulásához vezet.

 

Kopasz ember nem csúnya, csak furcsa!

A hajunknak túl nagy jelentőséget tulajdonítunk. Igen, kihullik, de aztán vissza is nő. Itt is, mint sok másban, nagyon sokat számít, hogy mit gondolunk. Ugyanaz érvényes, mint a kemoterápiánál. Arra kell gondolnunk, hogy ez az állapot csak átmeneti, és szükség van rá a gyógyulásunkhoz. persze eleinte nagyon furcsa, hogy más fej néz vissza a tükörben, de ezen túl kell lendülni, mert a negatív gondolatok nagyon rosszat tesznek nem csak az egészségnek, hanem a léleknek is.

Hogy minél kevésbé legyen kellemetlen az új helyzet, érdemes még akkor elmenni például parókát venni, amíg megvan az eredeti. Ha jó helyre mész, eszméletlen sok parókából válogathatsz, és így még a saját hajszínedhez és fazonodhoz szinte tökéletesen hasonlót tudsz keresni, ami nagyban megkönnyíti a tükörbe nézést.

Az sem baj, ha nem jön be a paróka. Rengeteg féle csinos, és kényelmes kendőt vagy sapkát lehet kapni, amikről meg sem mondják, hogy nem divatból hordod. Jó, ha tudod, hogy bár mi azt gondoljuk, mindenki minket néz, a legtöbb ember egyáltalán nem figyel oda a másikra, szóval nem kell aggódnod.

 

Amire mindenképpen készülj fel, az a nap, amikor elkezd fájni a hajad. Igen, a hajad. Ez a nap fogja jelezni, hogy hamarosan itt az ideje elbúcsúzni tőle. Paróka boltokban lehet kapni szilikon fejmasszírozót pár száz forintért. Az a világ legjobb találmánya, a glutamin után azt hiszem. Ezt érdemes beszerezni, mert később is nagyon jó érzés ezzel dörzsizni a fejet, és amikor nő a haj, akkor is jót tesz majd.

 

És végül a hajnövesztés. A kemoterápia tulajdonképpen még úgy négy hétig hat körülbelül, szóval ezalatt ne is várd, hogy elkezdjen nőni. Ezután kezdenek majd megjelenni, a szöszök, amik egyre hosszabbak lesznek, és végül előbújik a normális haj is. Ez persze egyénfüggő, de általában az utolsó kezelés után három hónappal már hordható. Kering egy olyan városi legenda, hogy ha a kemó után néhányszor nullással letolod az új hajakat, akkor majd szebb lesz, jobb lesz, gyorsabban nő. Na, ez nem igaz, ugyanis a haj nem olyan szőr, mint ami a lábadon nő. A haj olyan, amilyen, ha levágod, ugyanolyan fog nőni helyette, csak annyi a különbség, hogy annyival később. Sokkal jobb, ha meghagyod, ami elindul, akármennyire furcsa, vagy összevissza, és amikor eléri a két-három centit, irány a fodrász, aki majd nagyon csinos vagány frizurát csinál belőle.

 

Mozgás! Mozgás! Mozgás!

A mozgás, a sport a legjobb gyógyszer mindenre, így a kemoterápia mellékhatásaira is. Jó, persze szörnyen nehéz, a legtöbbször még megmozdulni is a kötelezőkön kívül, de muszáj. Testileg és lelkileg is nagyon jót tesz. Amellett, hogy elűzi a negatív gondolatokat, serkenti a rák ellen harcoló sejtjeinket is, ezzel pedig erősíti a szervezet öngyógyító képességét. A kezelések alatt mindenképpen kíméletesebb mozgás ajánlott, mint például a gyaloglás, majd később fokozatosan áttérhetünk a fizikailag megterhelőbb formákra is, például futásra vagy úszásra.