Kata, jelentem nagyon jó helyekre írsz!! 
)
Anna: én is felháborodva olvasom, amit írtál..sajnálom, hogy ez megtörténhetett, és tudom, hogy kiszolgáltatott helyzetben, pláne, ha közben az életéért küzd az ember konkrétan le…ja, hogy feljelentse a dokiját. lelkileg és fizikálisan is megterhelő egy ilyen történet. viszont az egészségedet pedig az szolgálja, hogy ezt vagy engedd el, már túl vagyunk rajta, vagy menj oda, és mondd el neki (vagy akárkinek, akinek gondolod) – nekünk! 
– csak valahogy egy kicsit kerüljön ki belőled az, hogy erre a negatív figurára pazarolod e gondolataidat, vagy legalább egy kicsit messzebbről pazarold rá…
egyébként jogilag, ha az onkoteam döntétével szembemegy, az nem tudom mennyire védhető, mivel nem lehetett nagyon ezt megmásító körülmény.
Andi: mázlista vagy! kikaptál egy olyan dokit, aki nem hagyta magát, szuper! jó, ez így hülyén hangzik, de hány olyan esetet hallottunk, ahol elengedik a fiatal pácienst..
olyan érdekes, hogy szó szerint így fogalmaztam, amikor legelőször beszéltem a betegségemről, és dettó így éreztem! (http://www.babanet.hu/csalad/anyasag/kiszedtek-belolem-azt-a-dogot/)
engem a Honvédban operált Dr. Farsang, kétszer, és mindkét alkalommal nagyon meg voltam elégedve vele.
