en pedig azt mondom a hangulatingadozásra, h tök normális. mert egyrészt az lenne a borzasztóü, ha folyamatosan tök depi lennél, és ez valóban nem visz előre. másrészt az is szörnyű lenne, ha csak pozitív lennél, mert ez akárki akármit mond, nem infuluenza, majd elmúlik… nekem ez volt az egyik nagy tanulság, hogy meg kellett tanulnom panaszkodni! kemény csajok vagyunk, mindent kibírunk, de nem szabad úgy tenni, mintha ez semmi sem lenne. és, ha majd végre minden túl leszel, az összes kezelésen, akkor sem teljesen. sztem. ez nem ijesztgetés, hanem én így gondolom. kell a nagyon pozitív erő, az visz előre, az gyógyít, kell a szomorkodás-pici önsajnálat, amely segít végiggondolni, hogy mi történik, tudatosít. ez így kerek, ha lehet ezt mondani…
