Olyan jó hogy vagytok! Köszönöm!!! 
Akkor ezek szerint üljek a sejhajomon „nyugodtan” és a core biopszia eredményét várva……nem történik semmi, esetleg beszéljek sebészekkel…..
Ráadásul ma van a nagylányom sulijában a katolikus szülői bál….amire eddig olyan nagy kedvvel készültünk….most itt a pöttyös pörgős szoknya, hülye napszemüveg (ja merthogy megjelenés a 60-as éveknek megfelelő cuccban 
) de semmi kedvem az egészhez. Férjem meg csesztet – joggal – hogy kemények vagyunk….gyerünk! Bulizni kell és nem itt ülni és nézni ki a fejemből magam elé. Igaza van. Étvágyam se sok van (gyomorideg) de ma pl. szakítottunk a mit főzzünk, stb. és elmentünk mászkálni és 4-en elmentünk étterembe Szentendrére és valahogy ez is kimozdított a szar hangulatból. Ez nálatok is így volt? Hogy egyik pillanatban ilyen optimista, sőt „kemény” 
vagyok, hogy gyere te genya, legyőzlek úgyis. Másik pillanatban gyomorgörcs….sírás, szájremegés…hogy mi van ha???? (és ilyenkor változatos szar dolgok jutnak eszembe). Mindannyiótok sztoriját olvasom, szurkolok és barátnőm dumáját idézve: „kemények vagyunk, keményet szarunk” bocsánat
