Zsuzsi a számból vetted ki a szót:D
Én az elfogadással úgy vagyok, hogy valahogy nem is tudom mintha nem venném komolyan a dolgot, sokmindenen keresztül mentem már pont az egészségem miatt, volt orrsövény műtétem, visszér műtétm hasizmomat is összevarták mert szétszakadt a 2. terhességnél + köldöksérv műtét volt együtt.
Úgy hogy a kórház műtét heg ismerős, persze ez azért látványosabb dolog, de egyenlőre nem rágom magam ezen, a párom tuti elfogad így is úgy is, ő örömködött mikor hullott a hajam és mondta h látod mondtram h haj nélkül is szép leszel, tehát neki én vagyok én és ennyi.
Ez a kemós dolog azért cefettebb ezzel az állandó
kórházba járással és azért a valamennyi haj is hiányzik ( mert fázik a buksim) de majd kinől.
Amin én néha talán tudnák sírni h mivan ha nemlátom a gyerekeket felnőni!!!!!
Jaj lenne egy kérdésem, ahova a kemókat kaptam hol egyik kéz hol másik hol ide hol oda, olyan tökre húzódós az érzés ott a bőrömnek eremnek, talán az első hejét nem érzem de a másik kettőt igen, ha csak krémezem az alkarom vagy a gyerekek nyúznak és húzzák a bőröm úgy fáj.
Másnak is ilyen volt ez azért elmúlik majd vagy nem?
És gondoljatok rám és Natira holnap nekem már a 4. jaj de jó leírni túl a felén holnap 😆 😆 😆 😆
