Sziasztok!
Tegnap beszéltem a sebésszel. Nagyon nagyon szimpi volt. Ő is „frankeinsten” műtétet javasolt, azaz hátkaszabolást is….teljes mirigyállomány kuka, bimbi kuka, bimbiudvar marad. És a melltartóháj+izomból csinál valami cicit….hááááát nem tudom…én is befostam…na. Mindenesetre nagyon szimpi volt. Márc.4-re !!! Eljőjegyzett műtétre reggel 7re. A core biopszia még mindig nincs meg, addig meglesz. Addig most rohangálni kell a szokásos köröket műtét előtt. Én nem tudom miért de egészen megnyugodtam. Haladunk…..Ami felhúz, hogy a környezetemben most mindenki cseszeget hogy menjek el a másik ajánlott sebészhez is, és vele is beszéljek. Van értelme? Hátha ő mást mond??? VAgy ő jobb? Nekem megnyugvást hozott ez az ember…nem tudom…..
Mai sztori: könyvelő vagyok, saját irodában. Valaki már január eleje óta tervezi hogy jön hozzám és otthagyja a régi könyvelőjét. Gondoltam hogy beavatom, csomó üzenetet váltottunk viber-en, mert neki is volt valami hasonló gondja pár éve. Erre ma idejön, szomorú fej, stb. konkrétan „eltemetett” még könnyes is volt a szeme, hogy nagyon sajnálom. Én olyan dühös lettem, azt hittem megütöm. Pont ma süt a nap, egész jó kedvem van, bizakodó vagyok….és kiderült hogy azrét jött ide, hogy MEGKÉRDEZZEN TUDOK-E JÓ könyvelőt ajánlani, mert hát ő így nem akar, mert most az életem fontosabb, meg hát nem is fogok tudni 100%-ban dolgozni. Na ekkor jött a pillanat hogy felálltam, hogy bocs, de sok a dolgom. Ez normális vajon????? Nem baj, a kedvemet nem veszi el! Gyógyulni kell, melózni és kész 
