szia,
Teljesen érthető, hogy most pánikolsz, ez a normális reakció, amikor egy ennyire rossz hírt kapsz. A fontos az, hogy miután átléptél az első sokkon, szedd magad össze, hogy a gyógyulásra bírj gondolni, és erre fókuszálni minden erődet. Egy nagy hegymászás van most előtted, kemény lesz, de meg lehet csinálni, sokan másszuk mi is ugyanezt a hegyet éppen.
A konkrét tanácsok: nem biztos, hogy amit itt most leírok veled is pont így fognak történni, de legalábbis valami hasonlóra számíts.
Ha jól értem, van egy biopszia és egy uh eredményed. Ezekkel fel kellene keresni egy onkológust. (ha nincs jobb ötleted, hívd fel a háziorvosod, ő biztos meg tudja mondani, hogy hol van a legközelebbi onkológiai kezelő.) Ott lehet, hogy továbbküldenek még valami képalkotó vizsgálatra, hogy pontosan lássák, hogy hol van, mekkora a daganat, van-e áttét. stb. Ezek alapján elkészítik a kezelési tervet, lehet, hogy onkoteam bevonásával. (ez egy sok-sok orvost, tudományterületet magában foglaló csoport, ahol van radiológus, onkológus, onkosebész, és még sokan mások, hogy az elérhető legszakszerűbb kezelést kaphasd). Lehet hogy egyből műtenek, de az is lehet, hogy úgy ítélik meg, hogy előtte mást kezelést kell kapnod, pl kemoterápia. Ezek az előzetes szövettani, mr/ct stb. eredményektől függenek. Ezeket majd az onkológus szépen elmondja, kérdezd majd bátran, akár írd fel előtte a kérdéseidet is, amikre választ szeretnél kapni.
Az első sokkon már túl vagy, innentől irány a gyógyulás, hajrá!
